Van egy mesekönyv, Max és Móric a címe, német. Junior utálja, mert a két rosszcsont gyerek mindenféle csínyt (csúnya dolgokat) elkövet és a végén bedarálják őket a malomban, a libák meg felcsipegetik őket. Igen, elég durva, aláírom, de mi is Grimm meséken nőttünk fel, és nem gondolom hogy olyan világot kell a gyerekeknek mutatni amiben nincs semmi rossz.
Mert a világ nem ilyen. Ezen kívül ezekből tanulják meg mi a rossz és mi a jó, ezek között különbséget tesznek és ha minden jól megy megtanulják hogy rosszat nem teszünk, másnak fájdalmat nem okozunk stb.
Továbbá az ilyen mesékből tanulják meg azokat a jegyeket, amelyekből mindenféle viselkedésmintákat tudnak jósolni, és jó esetben majd elkerülik a bajkeverőket.
Junior alapból nagyon jó gyerek, hatalmas szíve van és már attól is kiborul ha azt látja, hogy valakinek rossz. Ezzel szemben Kisasszony teljesen meg van őrülve ezért a bizonyos meséért, minden este elővesszük és mesélünk. Ő kérdez, én meg mondom mi van. Gyereknyelven. Igen, nem jó a vége, de ugye mint a magyar népmesékben a jó a végén elnyeri a jutalmát a rossz meg bűnhődik. Közben folyik egy kis vér. Jól van ez így, nem kell nagyon szörnyülködni ezen, inkább azt erősíteni, hogy miért történnek a dolgok. Nekik ez sokkal kevésbé ijesztő mint mi gondoljuk.
Aztán jöhet a Jancsi és Juliska (német megfelelője Hansel és Gretel), meg a Piroska a Farkassal (Rotkäppchen).
