A stressz. Erre mostanában jöttem csak rá, mikor kezdtem észrevenni az elsárkányosodás jól ismert tüneteit. Férjuram ilyenkor annyit szokott mondani hogy agresszív vagyok. Én meg azzal védekezem hogy nem neki/gyereknek/kutyának (helyzettől függően helyettesítendő be) szól, hanem én ilyen vagyok.
Persze ez nem mentség és nem is magyarázat, úgyhogy komolyan kezdtem gondolkozni hogy miért van ez.
Azt megtanultam az első házasságomból hogy ezekről dolgokról kell beszélni, mert különben elfojtódik a dolog és csak rosszabb lesz (nyuszika b*meg a vasalódat ugye). Szóval, gondolkodóba estem ami tőlem szokatlan ugyan de nem lehetetlen.
Aztán arra jutottam hogy a fáradtság az oka mindennek. Nem alszom, dolgozom, gyerekezem, háztartást vezetek, futnék ha lenne időm, varrnék még többet stb.
Férjurammal ezt meg is beszéltem, és megoldásképpen azt találtuk ki, hogy akkor hetente 2 éjszakai műszakot elvisz. Ez eddig rendben is volna, de már 3 hete csináljuk és még mindig fáradt vagyok. Tehát nem ez a megoldás.
Aztán egyszer csak rájöttem, hogy a stressz az oka mindennek. Kemény dolog egyszerre egy kisbaba, egy éppen csak ovis, meg egy részmunkaidős állás. Attól ugyanis folyamatosan stresszelek hogyan osztom be az időmet, mikor van olyan telkonfom amibe nem hallatszódhat be bébi gagyogás és vajon akkor másodszülöttem hajlandó-e aludni vagy nem (mert ugye ezeket próbálom az alvásidőkre időzíteni, de ez a gyermeket nem mindig érdekli). Erre jön a kialvatlanság, a tény hogy néha még WC-re se tudok nyugodtan elmenni és már kész is a frusztráció.
Egyébként jelentem, már attól, hogy ezt felismertem sokkal jobb a helyzet. Persze férjurammal is megosztottam az észt, és megegyeztünk hogy januártól kicsit strukturáltabb lesz az élet, mert másodszülöttem bölcsis lesz. Addig is apai nagyanya csütörtökönként jön 2 órára, ugyan nem azért hogy nekem jó legyen (hanem hogy Ketteske szokja hogy mással is lehet ám mulatozni) de attól még nekem ez nagyon is jó.
Ha terveznénk még egy gyereket, azt hiszem nem mennék vissza részmunkaidőbe sem a gyerek 6 hónapos koráig. Mivel nem tervezünk marad a tanulság, hogy egy seggel nem lehet túl sok lovat megülni. Ha mégis muszáj kezeljük kevésbé véresen komolyan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése