Ennyi mikicsizma készült idén, és mindegyikbe tett is csokit a Mikulás. Azt hiszem örültek neki a gyerekek, akik kapták.
Amikor a sajátom áll a hűtő előtt és sajnálkozik, hogy nincs ennivaló, mindig azok a gyerekek jutnak eszembe akiknek nincs hűtőjük, vagy tényleg nincs benne ennivaló. Akiknek a csoki olyan luxus ami sokszor még Mikuláskor sem jut. Akiknek a Karácsony ugyanolyan nap mint a többi, fázós, éhes. Remélem a saját gyerekeimnek meg tudom majd mutatni a másik oldalt is, ahol nem ezerféle út van, hanem csak egy - a nyomor útja, amiből egyedül ezek a gyerekek sosem tudnak kijönni. És remélem a saját gyerekeimnek legalább olyan fontos lesz, hogy segítsenek ha módjukban áll mint nekem.
Nekem ezt tanították, ez (az egyik) generációs örökségem. A gyerekeimnek is ez lesz az egyik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése