Pedig sokszor kételkedem hogy vajon elég jól ismerem-e a gyerekeimet. Kisasszony még viszonylag új, így vele még sok gond sincsen, de Junior már lassan komoly gyerek lesz.
Szóval, az úgy volt hogy a minicsoportból ugye előbb-utóbb már csak kéne ovissá avanzsálni. Rendben, hallgassunk az óvónénikre, tényleg nem szereti a gyermek a nagy zajt, menjen a Csiga csoportba, az csendes, neki való lesz. Bár eleinte voltak komoly kétségeim, mert ott senkit nem ismer a szentem, (az összes minicsoportos haverja a Halaknál van) bíztam benne hogy a tapasztalt óvónénik lehet tényleg jobban tudják. És nem lőn. Nem ment a dolog, sehogy se. Junior nem akart a Csigákhoz, utálta, csak trükkökkel lehetett átcsalni, ottmaradni meg csak akkor maradt ha nagyon muszáj volt.
3 havi próbálkozás után óvónénik belátták, nem fog ez menni. Menjen hát a gyerek a Halakhoz, ott úgyis vannak haverjai.
És lőn. Gyermekkel ma délután ünnepélyesen átvittük a benti cipőt az új fogasra (sünis). Gyermek ma nagy büszkén azt is elmondta, hogy bizony már emeletes ágyon alszik a Halaknál. Hónap vége lett kitűzve a végleges átmenetre. A sarazós cucca is már a sünis fogason lóg.
Most olyan érzésem van mint mikor elküldték ergoterápiára. A gyerekorvos konkréten majdnem felrobbant én meg utánanéztem mi a fene az az ergoterápia. Aztán úgy döntöttem hogy elmegy a 'szakértő' a bánatba, gyerek igenis normális, nem kell neki ergoterápia. Utóbb persze kiderült a néni csak azért javasolta mert 1. neki az pénzt jelent, ha felíratja az ergoterápiát és utána még 'ellenőriz' 2. semmi gyakorlata nincs többnyelvű gyerekekkel.
A gyerekeimet igenis én ismerem a legjobban. (Persze ez majd biztos meg fog változni úgy 15 év múlva, de addig még lécci hadd élvezzem.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése