Junior 2 hónappal a 4. szülinapja előtt megtanult bringázni. Nem kicsit vagyik büszke rá, de az érdem Apáé, aki olyan ügyesen intézte, hogy se pótkerék, de vezető bot nem volt az első perctől fogva. A gyerkőc 1 nap alatt tanult meg menni, reggel még kicsit bizonytalan volt, estére már ura volt a helyzetnek.
Igazi kisfiú lett, szerepjátékozik, nyúzza Kisasszonyt és leginkább állandóan kint van.
Mondom én mindig, hogy a gyerekek 3 éves koruk körül kezdenek kevesebb abajgatást igényelni, és kezdenek a saját világukkal többet foglalkozni, de csak most látom igazán. Az én kisfiam önállósodik, és bár este még mindig bújik, nappal inkább legyek én a másik tűzoltó és hagyjam a saját dolgait csinálni. Nem szereti, hogy oviba kell menni (ma volt az utsó nap nyári szönet előtt), de már nem hisztizik hanem megérti hogy muszáj. Általában véve sokkal több mindent elfogad, mint korábban, ha rendesen el van magyarázva a háttere az eseményeknek.
Kisasszony is növöget, most éppen nem lehet magára hagyni mert már felmászik egyedül a kanapéra és leginkább fejjel előre jönne le, ami azért rejt kockázatot magában. Sétál, és légyszi csak az egyik kezét fogjam mert a másik kell mindenfélére. Megy a hiszti ha nem az van amit ő akar. Próbálkozik kanállal enni. Állandóan a sarkamban van, kivéve amikor duplózik, mert az nagy koncentrációt igényel.
Néha fárasztó két kisgyerek, de a minap éppen volt 1 napunk Apával kettesben és megállapítottuk, hogy jó-jó, de ha mindig így lenne, halálra unnánk már magunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése