Gyerekszáj

Junior mászik. Fára, kennel rácsára, a lépcsőházban a korlátra, hintára, kötélhídra, mindenhova.

Aztán néha nem tud lejönni.

A minap se tudott, egyik karomban Kisasszony, hátamon hátizsák, Junior meg lóg a lépcsőházban a korláton. Ha onnan leesik, jó esetben kórházba kerül.

Leszedtem, de nagyon mérges lettem. Mondom neki, ha leesik, meg is halhat.

Mire az én gyerekem -

- Majd akkor játszok megint a Csompival.- (a kutyánk, aki mostanában halt meg).

- Jó, akkor ha leesel, úgy is megütheted magad, hogy soha többet nem tudsz járni. - nem tudom ez honnan jutott az eszembe.

- Soha az életben?

- Soha többet.

Na, ez átment, majdnem elsírta magát. Úgy látszik, nekik még a halál egyáltalán nem ijesztő dolog. Volt, nincs, néz egy felhőről lefelé. De ha járni nem tud, na, az a tragédia. 

Tanulhatnánk tőlük. Lehet ők látják jól - aki meghalt, az nem szenved, elment valami tuti helyre és onnan nézeget.