Nyelvészet

Valahol mindig azt reméltem, hogy a gyerekeim kétnyelvűek lesznek. Ez nagyjából így is van, de a két gyerek között vannak jelentős különbségek. 

Juniornak eleinte nem volt türelme képeskönyveket nézegetni, arra meg pláne nem hogy még fel is olvassak neki. Egészen kb. 3 éves koráig. Bot Benő volt az első könyv, amit nagyjából végig tudtam neki olvasni. Ugyanez volt a helyzet a német könyvekkel is. Mára jutottunk el odáig, hogy lehet neki olvasni (bármilyen nyelven), rövidebb meséket, olyan könyekből, amelyekben kevés kép van. Vele többet is néztünk tévét (cenzúrázott tartalom, Youtube-on korának megfelelő mesék mint pl Bogyó és Babóca, Kerekmesés dalok stb.) Megült az ülemben simán egy fél órát.

Kicsit az az érzésem, hogy neki a német lesz inkább az anyanyelve - annak ellenére hogy magyarul is pont annyira beszél jól, mint németül. Najó, németül talán kicsit nagyobb a szókincse. A legviccesebb az, mikor apját magyarul tanítja. Szavakra kérdez rá - tudod Apa ez mit jelent? Aztán ha Apa tudja, örül, ha nem megmondja neki.

Kisasszony meg egy nyelvzseni. Nem tudom hogyan csinálta, de kezdettől fogva teljesen tudatosan velem magyarul, apjával németül beszél. Nem volt még két éves, mikor 3-4 szavas, egész mondatokat kezdett használni, nyelvtanilag hibátlanul mindkét nyelven. Leül egy mesekönyvvel és elmeséli magának (vagy nekem, vagy bárkinek). Tévét vele csak este nézünk (a közös esti mesenézés, esti rutin része), napközben sosem tudott megülni 3 percnél tovább egy mese előtt kb. 2 éves koráig. Éjszaka magyarul mondja mi a baja. Na, neki talán a magyar lesz inkább anyanyelve. Feltéve, hogy az iskolába menet ezt nem alakítja majd át.

Mi angolul beszélünk egymás között, de úgy tűnik azt egyik sem akarja felszedni. Nem is erőltetjük.