2018

Megnéztem a 2018-as kívánságaimat, nem volt sok. Nem is voltak igazán specifikusak. 

40 éves lettem, és néha öregnek érzem magam (inkább azt kellene mondanom, hogy tapasztaltnak, de az úgyis a korral jár, szóval mindegy). Nem mintha zavarna, nagyon hasonló érzés mint tinédzser koromban amikor már a saját lábamra akartam állni.

Mivel nincsen sok saját problémám ezért egyre jobban figyelek nagyobb volumenű dolgokra. Igyekszem kevesebb műanyag szemetet (meg úgy általában is) termelni. Nem aggódom a klímaváltozás miatt (errefelé 400-500 évvel ezelőtt szőlőt termeltek, sokkal melegebb volt mint mostanság), mert erre nem sok ráhatásom van. A szemét szerintem több fejfájást fog okozni, meg a mikroműanyag a vízben mint az a pár fok melegedés.

A kerti szilvafáról az összes szilvát megfőztem lekvárnak - nem tudom miért volt ez annyira fontos nekem, de nagyon jól esett, a lekvár meg fincsi lett.

Szakmailag megint fejlődtem, ismét lett olyan projektem mi a határaimat feszegeti, de ezt lassan megszokom. A rutinnal jön a hatékonyság is (meg a home office is sokat segít az időbeosztásban), szóval nem dolgoztam agyon magam.

Nagyon fontos volt az ázsiai út, mert ott sok olyat láttam amit mág soha, lettek új barátaim, egyesek meg még jobb barátok lettek.

A gyerekeim nőnek, és folyamatosan az egóm elszorítását követelik, nyúzzák az idegeimet, csontig rágják a húsomat, hogy aztán este odabújjanak és minden a helyére kerüljön. Nélkülük sokkal kevesebb lennék. Néha ugyan pánikolok mert megijedek a felelősségtől (a gyerekkor határozza meg az ember teljes további öndefinícióját, ha ott elromlott valami nagyon nehéz helyrehozni - a gyerekkor meg ugye elég nagy mértékben a szülőkön múlik), de lassan úgy vagyok ezzel mint a sötéttel - megtanulok uralkodni a félelmen.

Vannak dolgok meg amik nem változnak - férjjel marjuk ugyan időnként egymást, de megtanultuk a dolgokat megbeszélni. Néha fáj egy kicsit, de sokszor csak az egóm követelőzik, azt meg viszonylag könnyű kezelni.

Szóval, 2019-re kívánok mindent amit 2018-ra kívántam, plusz sok vidámságot a kölyköknek, havat Karácsonyra (de légyszi továbbra is szeretnénk autóval hazajutni, szóval az utak maradjanak járhatóak), kevesebb szemetet a világban, sok eladott gyapjút meg selymet (amit én adok el) és a bónusz, hogy lássam megint a 2 legjobb barátomat. Az egyiket már 20 éve nem láttam személyesen.