A kicsit, a kórházba. Még 3 hét van hátra, de legutóbb már 3 kiló felettire becsülték Ketteskét, ki tudja mikor van kedve megnézni a világot. Mindenesetre most sokkal nehezebb, mint elsőre volt, nyomja a csontjaimat, éjszaka nem tudok fordulni mert fáj, minden bajom van már. Még ki kell mosni a cuccait, megvarrni a sötétítő függönyét, meg egy falvédőt is elkezdtem bár lehet az később lesz kész.
Junior már alig tud az ölembe ülni, és már nagyon mondogatja hogy most már kijöhetne az a gyerek onnan. Remélem jól csináltuk, hogy hamar elmeséltük neki mi fog történni, hogy nem leszek itthon pár napig és majd lesz egy kisbaba akivel eleinte nem sokat lehet játszani. Eddig azt vettem észre, hogy ha időben el lett magyarázva minden és nem volt meglepetés minden flottul ment.
Ellenben azokkat az esetekkel mikor nem szóltunk (mert elfelejtettünk) hogy eltérünk a rutintól, mert akkor meg van a hiszti meg a nyűgösködés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése