Sztrájk az oviban/bölcsiben

Már negyedik hete sztrájkolnak az óvónénik meg a dadusok több pénzért (félreértés ne essék, ez most tényleg CSAK a pénzről szól, semmi másról). Ez kb. azt jelenti hogy az országban minden állami ovi és bölcsi zárva van, kivéve Berlint mert ott másik kollektív szerződés van érvényben.

Ez kb. annyit jelent, hogy a szülő oldja meg ahogy tudja, de még legyen szolidáris és támogassa a sztrájkolókat a munkáltatóra való nyomásgyakorlásban. Engem mérhetetlenül bosszant ez az egész, de nem ez a lényeg.

A sztrájk első hetében Junior beteg volt, nyilván itthon voltunk vele. A második héten a nagyszülők vigyáztak rá napközben. A harmadik hétre a Szülői Munkaközösség elérte, hogy kinyissanak egy darab önkormányzati ovit (itt egy önkorihoz több település is tartozik), ami szerencsére pont a miénk lett. Szerencsére van itt EGY fő gyakornok meg EGY fő óvónéni, aki nem tagja a Ver.di-nek (ez a szakszervezet fogja össze a szolgáltató szektor nagy részét, a postásokat, vasutasokat, tanárokat stb) így ők ketten biztosítják hogy rend legyen. Szerveztek sürgősségi gyerekfelügyeletet (ezért egyébként sokan nagyon hálásak vagyunk a Szülői Munkaközösségnek mert nem volt egyszerű kinyittatni az ovit).

Ez úgy néz ki, hogy van a két hivatásos gondozó, meg vannak a szülők önkéntes alapon, ki mennyit tud bevállalni. Egy gondozó 10 gyereket felügyelhet, a szülők fejenként 5-5-t. 3 év alatti gyerek 1.5-nek, 2 év alatti 2.5-nek számít. Nagyjából kb. 50 gyereket tudnak így bevállalni (az ovi kapacitása egyébként kb. 80), de nem csak az odatartozó gyerekek jönnek, hanem más településről is, mivel ott ugye nincs az ovi nyitva.

Nekünk nagyon nehéz volt visszavinni Juniort majdnem 3 hét kihagyás után, de legalább a helyet ismerte, és a hivatásos gondozókat is, bár egyik sem az ő csoportjában van eredetileg. Ennek ellenére az első napok kb. olyanok voltak mint a beszoktatáskor. Még most is ragad minden reggel és mondja hogy otthon szeretne játszani. Ha meg itthon van heteket unatkozik, nem találkozik a barátaival, nincs gyerekek között, kiszakad a rutinból.

Az én gyerekem a kicsit érzékenyebb fajtából való, nehezebben oldódik és meg kell szerezni a bizalmát, nem adja könnyen. Nyilván nincs egyedül. Apa is önkéntes kisegítő (mennék én is, de 34 hetes terhesen már nem lehet), másnapon különösen nehéz otthagyni, és egyébként is érzi hogy nem ez szokott a normális lenni.

Egy csomó ilyen gyerek van még, akinek most nagyon nem tesz jót ez az egész, a szülők a határaikon mozognak mert ennyi szabija senkine nincs. Aki a sztrájk előtt kezdte a beszoktatást, nem tud visszamenni dolgozni és kezdheti a beszoktatást is elölről ha vége van ennek az egésznek. Akinek nincs jófej főnöke elvesztheti az állását. Ha egyedül neveli a gyereket, így járt. A gyerek ezeket megérzi, mert nem hülye. A barátaival sem találkozik, kiszakad a megszokott rendszerből és otthon unatkozik jobb esetben.

Amitől meg én rettegek hogy hogyan leszek kedves a most sztrájkoló gondozókkal ha végre megegyezés születik. Nem mondhatom meg a véleményemet, mert a gyerekemet bízom rájuk minden nap és marhára nem szeretném ha a véleményem miatt más bánásmódban részesülne. A gyerek előtt sem mondhatok semmit mert nem hülye és visszamondja, emiatt szintén nem szeretném ha hátrány érné.

Csak apróság, hogy a dadusok és óvónénik amúgy sokkal jobban keresnek mint az pl. az ápolók vagy a boltban dolgozó kereskedelmi alkalmazottak. A fő érv pedig az hogy több megbecsülést szeretnének.

Köszi kedves dadusok. Én meg szeretném ha inkább azzal foglalkoznátok amit bevállaltatok. Ha nem tetszik, lehet pályát váltani. Én is megtettem már párszor. De a gyerekek kárán pénzt keresni egy olyan szakmában, ami pont a gyerekekről szól elég szemét dolog. Mert ezt az egészet a gyerekek szenvedik meg a legjobban.

Update - június 8-tól megint kinyit minden ovi/bölcsi. Egyenlőre várják a munkaadó ajánlatát (jún. 18-ig meg fogják kapni az egyezség szerint), ami azt jelenti hogy 18-a után még simán lehet pár hét sztrájk.