Az első Freddie volt, 1991-ben ami úgy igazán szíven ütött, pedig akkor még én is kicsi voltam, 13 éves. Csak néztem az MTV-n az emlékkoncertet és mindig az volt az eszembe hogy jók ezek a népek, de sajnos Freddie ettől még nem jön vissza és bizony az eredeti csak jobb volt.
Aztán most meg Bowie, aki a Labirintussal került bele az életembe és még szerelmes is lettem bele (persze, amolyan gyerek módon, én sokmindenkibe voltam szerelmes akkoriban, szimultán is).
Azt hiszem őket tanítani kéne, mert hozzátartoznak az alapműveltséghez. Azon még gondolkodom, hogy vajon van-e hasonló kaliberű női előadó, de egyenlőre nem jut eszembe senki (Madonna pályázhatott volna, de ő már vagy 15 éve semmi nekem tetszőt/szerethetőt/tiszteletre méltót nem csinált).
A gyerekeim még nem tudják, de én igen hogy nem fogják megúszni sem a Queent, sem Bowie-t. Csak hogy értsék miben nőttem fel és mit tartok igazi modern művészetnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése