Mese

Volt egyszer egy kisfiú, aki nagyon szerette az ujját szopni. Sokáig tette ezt, pedig a szülei többször mondták neki, hogy ferdék lesznek a fogai és majd kell neki fogszabályozó. A kisfiú nem hallgatott a szüleire, nagyfiú lett és kellett neki fogszabályozó.

Ez a nagyfiú lett később Junior apukája, aki szörnyülködve hallgatta a fogorvos nénit, aki jelezte hogy Junior cumizása már kimutatható (de nem visszafordíthatatlan) károkat okozott a fiatalúr szájában.

Nincs mese, tenni kellett valamit.

Apa leült a fiatalúrral és elmesélte neki, hogy mennyire utált fogorvoshoz menni, hogy a fogszabályozóját rendben tartsák, és mennyire utálta hogy nem játszhatott közben a barátaival. Megegyeztek abban, hogy Juniorhoz hamarosan eljön a Fogtündér és a cumiért cserébe valamit hoz. Ezt a valamit Junior választhatta ki.

A cumi pedig attól a naptól kezdve a szekrényben pihent és várta, hogy szóljon a Fogtündér, megvan a cseretárgy (egy kalózhajó).

Tegnap estére meglett a cseretárgy, elővettük a cumit a szekrényből, rákötöttünk egy szép piros szalagot (Junior választotta ki) és felakasztottuk a kilincsre.

Reggelre a cumi eltűnt, az áhított kalózhajó pedig ott figyelt az ajtóban. A mese tanulsága, hogy a Fogtündér jó tündér és lehet vele alkudni.

Egyébként meglepően könnyen ment a teljes megvonás, pedig paráztunk mi lesz elalváskor. Nem mondom hogy egyszer sem kérte, de olyankor mindig megkérdeztük, a cumit szeretné jobban vagy a kalózhajót. Mindig a kalózhajót választotta.

Én pedig ma az összes pótcumit is elhajítottam.